Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány, aki nagyon szerette a meséket. Nem volt könnyű a gyermekkora, ám segítettek neki a saját meséi, mesélt magának, ha szomorú volt, mesélt, ha boldog volt. Szép lassan felcseperedett és figyelni kezdte az embereket. Nézte mire hogyan reagálnak. Mire mit felelnek, mit szeretnek, mit gyűlölnek. Hosszú évek teltek el, ő csak csendben figyelt és tanult, tanulta az életet. Közben az élet fájó sebeket ejtett rajta is mint sok más emberen. Megtanulta elengedni a rossz dolgokat, ám minden elszenvedett ütés a szívében mély nyomot hagyott. Bántották a mesék miatt, mert nem akart felnőni, mert arany szívvel akart élni,...